11-11-11

2011. nov. 11. 19:49 | írta: tapeter | még nincsenek kommentek

Fővárosi Bíróság 19.P. 26.538/2008./19.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság

a dr. Poprádi Péter ügyvéd által képviselt TAKÁCS PÉTER felperesnek a dr. Szőke László ügyvéd által képviselt, majd pedig a II. rendű alperes által képviselt CSERI SÁNDOR I. rendű és dr. Szőke László ügyvéd által képviselt, majd pedig személyesen eljárt CSERINÉ GARAMVÖLGYI ANNAMÁRIA II. rendű alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő ÍTÉLETET:

A bíróság megállapítja, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy az általa szerkesztett Vakok Világa c. folyóirat 2006. novemberi számában olyan hamis látszatot keltett, hogy a felperes, mint a lap főszerkesztője nem rendelkezett volna megfelelő képzettséggel.

A bíróság megállapítja, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy a Vakok Világa folyóirat 2007. júniusi számában a „Hamis vádak lelepleződnek" című cikkben azt a valós tényt, hogy Takács Péter felperes rendszeresen erőteljes véleményt formált a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Elnökségének és a Vakok Világa szerkesztőinek tevékenységéről, olyan hamis színben tüntette fel, hogy a felperes rágalmazást követett volna el

• a bíróság megállapítja, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy a Vakok Világa folyóirat 2008. februári számában megjelent, „Még pénzt is akart Takács Péter" című cikkben annak megalapozatlan állításával, hogy a felperes bárki sérelmére ténylegesen rágalmazást követett volna el,

• az I. rendű alperes azzal, hogy a Vakok Világa c. folyóirat 2008. júliusi számában megjelent „Vaskóné és társai megkapták az igazságot" című cikkben olyan hamis látszatot keltett, hogy a felperes nagyszámú peres vagy hatósági eljárást indított volna

• a Fővárosi Ítélőtábla előtt 2.Pf. 21.150/2007. szám alatt zajló ügyben becsatolt ellenkérelemben, illetve az ellenkérelemnek a Vakok Világa folyóirat 2008. februári számában közzé tett tartalmában a II. rendű alperes annak megalapozatlan állításával, hogy a felperes ténylegesen rágalmazást követett volna el

• a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Elnöksége számára a lap helyzetéről 2007. november 12-én kelt jelentésében a II. rendű alperes azzal, hogy megalapozatlanul állította, hogy a felperes a főszerkesztői időszakában tudatosan, szándékosan rágalmazásnak, becsületsértésnek adott helyt

• ugyanezen jelentésben olyan hamis látszat keltésével, hogy a felperes rágalmazásokat követett volna el

• ugyanezen jelentésben annak valótlan állításával, hogy a felperes főszerkesztői időszakában az elkészült interjú szövegeket előzetesen nem mutatták volna be az interjú alanyoknak

• a Vakok Világa 2008. decemberi számában az „Erőfeszítések a pénzelvonással szemben" című cikkben a II. rendű alperes azzal, hogy valótlanul állította, hogy bírósági ítélet kérdőjelezte volna meg a felperes nyilatkozatainak valóságtartalmát

• a Vakok Világa című folyóirat 2008. decemberi számában az I. rendű alperes azzal, hogy a „Szándékosság vagy képesség-hiány" című írásában megalapozatlanul állította, hogy a felperes internetes tudósításában valótlanságokat közölt volna az MVGYOSZ elnökségi üléséről

• a Vakok Világa folyóirat 2009. februári számában a „Végrehajtó esete Takács Péterrel" című cikkben az I. rendű alperessel annak valótlan állításával, hogy Takács Péter felperes több pert indított volna egyetlen cikk kapcsán, illetve olyan hamis látszat keltésével, hogy a peres eljárások sokaságát indította volna és ezek többségét elvesztette, valamint annak valótlan állításával, hogy az általa kezdeményezett végrehajtási eljárásért pénzt fizetett volna

• a Vakok Világa 2009. májusi számában az „Ügyészi levél a szövetség elnökéhez" című cikkben az I. rendű alperes annak valótlan állításával, hogy a felperes feljelentéssel élt volna a főügyészségnél, olyan hamis látszat keltésével, hogy a felperes ténylegesen rágalmazást követett volna el,

• a Vakok Világa folyóirat 2009. júniusi számában a II. rendű alperes által jegyzett „Szórádi Bálint ütni kész" című cikkben a II. rendű alperes annak megalapozatlan állításával, hogy a felperes feljelentéseket tett volna a lap főszerkesztőjével, a II. rendű alperessel szemben,

• annak ugyanezen lapszámban „Stabil a szövetség gazdálkodása" című cikkben a II. rendű alperes annak megalapozatlan állításával, hogy a felperes feljelentést tett volna az MVGYOSZ ellen

megsértették a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

A bíróság kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a megállapított jogsértésekért magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek.

A bíróság kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 100.000.- Ft, azaz egyszázezer forint tőke összeget.

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A peres felek a perrel felmerült költségeiket maguk viselik.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000.-Ft, azaz huszonegyezer forint illetékből az I-II. rendű alperesek egyenként 5.250.- - 5.250.-Ft, azaz ötezer-kettőszázötven - ötezer-kettőszázötven forintot kötelesek a Magyar Államnak megfizetni, külön felhívásra. További 10.500.-Ft, azaz tízezer-ötszáz forint kereseti illetéket a felperes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell négy példányban előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

A fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a kamatfizetési kötelezettségre, a kamat mértékére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, akkor bármelyik fél kérheti hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

INDOKOLÁS

Takács Péter 2005-2006-ban 16 hónapig ellátta a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) által kiadott „Vakok Világa" című folyóirat szerkesztői feladatait. Ez a megbízatása 2006. nyarán megszűnt. A felperes korábban diplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet tudományi Karán, Kommunikációs Szakon. Rövid átmeneti időszakot követően a II. rendű alperes vált a lap főszerkesztőjévé. A felperes rendszeresen részt vett az MVGYOSZ elnökségi ülésein, amelyekről internetes blogjában híradásokat tett közzé. A bejegyzésekben a felperes saját szempontjai alapján értékelte az elhangzottakat, emelte ki az általa fontosnak talált részeket. Ezzel szemben az alperesek úgy ítélték meg, hogy a felperes tudósításai tendenciózusak, alkalmasak a Vakok Világa c. folyóirat kiadását is elvégző szövetség vezetésének lejáratására.

A Vakok Világa című folyóirat 2006. novemberi számában „A hamis látszat ára" címmel az I. rendű alperes cikket írt és a felperesre célozva azt közölte, hogy a tudósítások alkalmasak az olvasók megtévesztésére, becsapására. A lapszámban az is kifejtésre került, hogy a felperes, mint a II. rendű alperes elődje gyakorlatilag dilettánsnak minősül, mert nem tanulta ezt a szakmát. A cikkel kapcsolatban a felperes helyreigazítási kérelmet terjesztett elő a bíróságnál. A Fővárosi Bíróság 19.P. 25.158/2006./8. szám alatt I. fokon a helyreigazítási kérelmet részben találta alaposnak. Közölte, hogy olyan hamis látszatot keltettek a cikkben, mintha a felperes a lap volt főszerkesztője, nem rendelkezett volna megfelelő képzettséggel. A bíróság elrendelte a helyreigazítás közzétételét azzal, hogy azt is közölni kell, hogy pontosan mi a felperes ezzel kapcsolatos képzettsége. A bíróság ugyanakkor a felperes egyéb helyreigazítási igényeit elutasította és nagyobb részben a Vakok Világa Szerkesztőségét találta pernyertesnek. Az I. fokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2007. október 18-án kelt 2.Pf. 21.150/2007./6. sorszámú ítéletével helybenhagyta vagyis a jelen per felperese, valamint a

Vakok Világa Szerkesztősége nevében eljáró II. rendű alperes a peres eljárás során különböző nyilatkozatokat tettek. Az ott eljáró alperes képviselője súlyosan kritizálta a felperes eljárását. A jogerősen elrendelt helyreigazítás később a folyóiratban ténylegesen közlésre került. A felperes ugyanakkor az ítélet végrehajtása tekintetében végrehajtási eljárást kezdeményezett, mely ugyanakkor számára a költségkedvezmény folytán ténylegesen kiadással nem járt. A felperes a szövetség elnökségének üléseiről egyéni szempontú tudósításokat közölt, amelyet az alperesek a szövetség, illetve a személyük elleni támadásként értékeltek és a Vakok Világa hasábjain számos esetben foglalkoztak a felperes személyével. Az alperesek részéről a felperes által kezdeményezett helyreigazítási pert, illetve néhány más hatósági, bírósági eljárást úgy mutattak be, hogy a felperes rendkívüli számosságú pert, eljárást kezdeményezett a lappal, illetve a szövetséggel szemben. Az I-II. rendű alperesek által jelzett cikkekben 2006. és 2009. között a felperes személyét rendszeresen úgy mutatták be, mint aki rágalmazza mind az alpereseket, mind pedig a szövetség vezetésének tevékenységét, a felperes tudósításaiban pedig személyes véleményt, kritikát fogalmazott meg a szövetséggel, annak vezetésével szemben.

Ugyanezen lapszámban az I. rendű alperes azt is írta, hogy talán a pszichológusok tudnák feltárni annak az okát, hogy miért leli örömét a hamis tudósításokat kreáló ember abban, hogy embertársait egymás ellen hangolja, erkölcsi és anyagi kárt okoz. A felperes személyét úgy minősíti, hogy a felperes azt mondhatja, hogy elvesztegette a napját, ha aznap nem írt valami hamisat vagy legalább nem tett újabb sikertelen feljelentést a szövetség vezetői ellen.

A Vakok Világa 2007. májusi számában az I. rendű alperes cikket írt „Jó hír a tisztességes embereknek" címmel. Ebben a szerző azt írja, hogy mocskolódások érkeztek hozzá telefonon és írásban is, mert megbocsáthatatlan bűnnek találták egyesek, hogy a már említett korábbi cikkben „Az alaptalanul vádaskodóval szemben az ártatlanul megvádoltak mellett merészeltem érvelni". A Vakok Világa 2007. júniusi számában az I. rendű alperes cikket jelentetett meg „A hamis vádak lelepleződnek" címmel. Ebben visszatér a 2006. novemberi írásra (A hamis látszat ára). Annak tartalmát úgy jelöli meg, hogy abban arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy az MVGYOSZ-nek anyagi veszteségei származhatnak az elnökség üléseiről közreadott hamis tudósításokból. Úgy foglalja össze a felperes tevékenységét, hogy ő úgy mutatja be a testületet, mintha a civakodó és munkanélküli nyerészkedő emberek gyülekezete lenne. Ezen a lapszámban az I. rendű alperes arról is ír, hogy a felperes alkalmatlannak bizonyult a lap szerkesztésére, akkor az a tény, hogy a lapot egy látó ember szerkeszti, nem bizonyíték egyetlen bíróság előtt sem arra, hogy a szövetség vezetői korruptak, dilettánsok és illegitimek lennének. A cikk azt is közli, hogy miután nem utal arra semmi tény, hogy a szövetség elnöksége korrupt, dilettáns vagy illegitim lenne, ezért a felperes közönséges rágalmazónak minősül.

A sajtóhelyreigazítási per 2007. május 24-i tárgyalásakor az I. rendű alperes az ott alperesként szereplő Vakok Világa Szerkesztősége nevében azt a kijelentést tette, hogy a felperes a Hobbi Rádióban folyamatos támadást intézett a személye ellen és mások ellen. A szövetség vezetőit korruptnak, dilettánsnak és illegitimnek nevezte. Ugyancsak az I. rendű alperes adta elő a tárgyaláson a felperes magatartására példaként, hogy egy 2005. novemberében egy rangos előadássorozatról megjelent cikkében egyetlen mondatot emelt ki, amelyet később helyreigazítani kellett a jogos felháborodások miatt. A cikk címe pedig „Mossunk fogat, különben a vaknak büdös".

A Vakok Világa folyóirat 2008. februári számában az I. rendű alperes cikket írt „Még pénzt is akart Takács Péter" címmel. A cikk alcíme „Újabb perben győzött az igazság" volt. A cikk beszámolót tartalmazott a sajtóhelyreigazítási perről, illetve többszörösen minősítette a felperes személyét. Ebben többek között az szerepelt, hogy „Takács Péter, aki korábban átmenetileg már szerkesztette a Vakok Világát, s aki éveken át hozzászokott ahhoz, hogy hamiskodásaival, rágalmazásaival, hecceléseivel jogkövetkezmények nélkül keserítheti meg tisztességes emberek napjait, tüstént elégtételt követelt". Valótlanul állították, hogy a felperes a sajtóhelyreigazítási perben kártérítést követelt volna, majd közlik, hogy a felperes ugyan szikrázó dühvel tud írni azokról, akik szerinte a kelleténél több bért keresnek a munkájukkal, a pénz iránti nemes harag azonban mindjárt kedves érzelemnek adja át helyét a lelkében, ha a pénzt az ő zsebében lehet landoltatni. A felperes részleges pervesztességéről a cikk olyan módon számolt be, hogy a felperes összes többi követelését a bíróság elutasította.

Az I. rendű alperes a Vakok Világa 2008. júliusi számában „Vaskóné és társai megkapták az igazságot" cím alatt írt cikket. Ebben azt állította, hogy az ügyben szereplő „heccelésben" részt vett a felperes „a megalapozatlan perek és hatósági eljárások kezdeményezésének és elvesztésének specialistája is".

A Fővárosi Bíróság előtt 8.P. 21.942/2006. szám alatt folyamatban volt, az MVGYOSZ ellen határozatok megsemmisítése iránt indított peres eljárás. Ennek során a II. rendű alperes előkészítő iratot nyújtott be, ahol felperest notórius feljelentgetőnek nevezte, aki az állam költségén folytatja megalapozatlan vádaskodásait. Arról írt, hogy a felperesnek hat pere volt folyamatban a szövetséggel szemben. A valóságban a felperes három eljárást kezdeményezett. Ebből az egyik az MVGYOSZ Országos Elnöksége egyik határozatát támadta meg, a másik a már említett sajtóper volt, illetve egy munkaügyi per volt folyamatban, továbbá a Fővárosi Főügyészséghez a felperes 2006. nyarán írt egy beadványt tekintettel arra, hogy ez gyakorolja a törvényességi felügyeletet. Az előkészítő iratban az is szerepel, hogy a felperes célja az, hogy a Vakok Világának főszerkesztői munkakörét visszaszerezze. Ezt ugyanakkor a beadvány irreálisnak minősítette munkajogilag és közölte, hogy a felperes erre a pozícióra szakmailag és emberileg alkalmatlan. Az előkészítő iratban az is szerepelt, hogy amikor a felperes főszerkesztő volt, akkor a szövetség demokratikusan megválasztott elnöksége ellen áskálódott, rágalmazást folytatott. Alaptalanul nevezte korruptnak, illegitimnek és dilettánsnak az elnökséget.

Az előkészítő iratban az is szerepelt, hogy a felperes irányítása mellett a lap szerkesztése kritikán aluli volt, az olvasók száma jelentősen lecsökkent és többen felháborodtak a lap tartalmán. Az előkészítő iratban az is szerepelt, hogy ezért volt kénytelen az MVGYOSZ elnöksége új pályázatot kiírni, amire a II. rendű alperes közel három évtizedes szakmai múlttal jelentkezett. Az előkészítő iratban az is szerepelt, hogy az olvasótábor megítélése szerint a szövetség elnöksége helyesen döntött, amikor a felperest elmozdította a főszerkesztői munkakörből. Azt az értékelést is tartalmazta az előkészítő irat, hogy a döntést a felperes nem hajlandó tudomásul venni. Rágalom-hadjáratot folytat a II. rendű alperessel szemben. A Hobbi Rádió honlapján hamis tudósításokkal sárba tiporja a II. rendű alperes személyiségi jogait, amely miatt az Állampolgári Jogok Biztosához fordult, aki elítélte a felperes eljárását. Közölte az előkészítő irat azt is, hogy a II. rendű alperes tanácsokat kapott az ombudsmantól, hogy miként szerezzen elégtételt a felperes ámokfutó jogtiprásával szemben.

A sajtóhelyreigazítási per másodfokú tárgyalását megelőzően a szerkesztőség alperes képviseletében eljáró II. rendű alperes, mint főszerkesztő, előkészítő iratot terjesztett elő. Az irat tartalma megjelent a Vakok Világa folyóirat 2008. februári számában is. A II. rendű alperes azt írja többek között, hogy a felperesnek kedvelt időtöltése, hogy az állam költségén bíróság, ügyészség, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság igénybevételével tárgyalásokra idézteti azokat, akiknek demokratikusan megválasztott tisztségviselőként egy 20000 látássérült tagot számláló szövetség irányításával kéne foglalkozniuk, ahelyett, hogy egy rágalmazó szeszélyei szerint tárgyalótermekben fecsérlik idejüket, energiájukat. Azt is közli, hogy a felperes homályban tartja elvesztett pereit. Az MVGYOSZ ellen indított megalapozatlan próbálkozásaival kudarcot vallott, jogi ámokfutást folytat, melyek nem kerülnek pénzbe neki. A fellebbezési eljárásban előterjesztett előkészítő iratban az is szerepel, hogy amikor a felperes szerkesztette a Vakok Világa c. lapot, minden számban helyreigazítások jelentek meg. Az is szerepelt, hogy a felperes azt hangoztatja, hogy azért akar újra szerkesztő lenni, mert csak ő tudja mi való a lapba. Az iratban, illetve a cikkben az is szerepelt, hogy a sajtóhelyreigazítási per első fokú ítéletét a felperes először győzelemként értékelte, majd ez örömhírként megjelent a Vaklista c. internetes kiadványban egy harmadik személy közléseként.

A II. rendű alperes jelentést írt az MVGYOSZ Országos Elnöksége számára a Vakok Világa folyóirat egy éves működéséről. Ebben többek között a II. rendű alperes közölte, hogy az újság korábbi szerkesztői - akik közé a felperes is tartozott - furcsán értelmezték a demokrácia fogalmát. A lapban valótlanságokat jelentettek meg „Nyílt levél" köntösében. Pld. a lap 2005. júliusi számában, mely egyik szövetségi vezető becsületébe gázolt. Ugyanezen értékelésben szerepelt az, hogy ezt a magatartást a II. rendű alperes galádságnak tekinti, amely nem méltó a tisztességes újságírókhoz. Azt is közölte, hogy a lapban helyreigazítások sorozatát voltak kénytelenek közölni, nem függetlenítheti magát a kiadójától, a tényektől és nem közölhet a lap rágalmakat. A jelentés azt is tartalmazta, hogy a lap 2005. február és márciusi számában két, egyébként köztiszteletben álló megyei elnököt sikerült egymás ellen hangolni, illetve állította azt, hogy ezeket az interjúkat előzetesen nem mutatták be az érintetteknek. A jelentésben szerepelt az is, hogy a helykitöltésre való törekvést mutatta az, hogy a lap tele volt a felperes idejében más lapokból átvett közleményekkel, amelyeknek nem volt köze a látássérült emberek mindennapjaihoz.

Az MVGYOSZ 2008. április 5-i Országos Küldött Közgyűlésén a II. rendű alperes közölte a felperesről, hogy ő dilettánsnak, korruptnak és illegitimnek nevezte az elnökséget többször és több fórumon. A Vakok Világa 2008. decemberi számában a II. rendű alperes cikket írt „Erőfeszítések a pénzelvonással szemben" címmel. Közli azt, hogy dr. Földi János foglalkozott a Vakok Világa folyóirattal és kérdőre vonta a szerkesztőséget azért, mert nem jelent meg annak a híre, hogy ő lemondott a természetes személy tagok képviseletéről és helyébe a felperest választották meg. Idézte a II. rendű alperes válaszát arról, hogy amióta a felperes nyilvánosságra hozta, hogy dr. Szőke László nem az MVGYOSZ elnöke, illetve hogy a felperesnek azóta egyetlen szavát sem hiszi el, mert bírósági papírjai azt bizonyítják, hogy nem mindig képes igazat mondani. Közlik a II. rendű alperes azon nyilatkozatát, hogy amíg hivatalos ügyirat, hitelesített jegyzőkönyv nem támasztja alá a választás tényét, addig nem tudja azt autentikusnak elfogadni. Közölte a II. rendű alperes azt is, hogy miután a jegyzőkönyvet megkapta, nincs akadálya annak, hogy a megválasztás híre közzétételre kerüljön. Azt is tartalmazta, hogy amikor ezt a kijelentést tette, a sarokban ücsörgő felperes kirontott a terem közepére és minősíthetetlen hangnemben üvöltözve, kísérletet tett arra, hogy a II. rendű alperesbe fojtsa a szót. Az elnökség tagjai közös erővel próbálták őt kulturált magatartásra késztetni és a csitítás végül elérte a célját. A cikkben az is szerepel, hogy a felperes közölte, hogy ő soha nem írt olyat, hogy dr. Szőke már nem az MVGYOSZ elnöke. Ezt követően a cikk tartalmaz egy elektronikus levelet, melyben T. Péter aláírással a következő szöveg szerepel: „dr. Szőke nem az MVGYOSZ elnöke, a vagyonátadás áttekinthetetlen. A Földi Antal kontra MVGYOSZ per ítélete az interneten". A felperes előadja, hogy ez nem az ő kijelentése, ez egy ítéletből vett idézet.

A Vakok Világa 2008. decemberi számában az I. rendű alperes is jelentetett meg írást „Szándékosság vagy képességhiány" címmel. Ebben az szerepelt, hogy a felperes hamisságokat írogatott a nyilvánosság elé bocsátott blogjában az MVGYOSZ legutóbbi elnökségi üléséről. Ebben az szerepel, hogy a felperes a szövetség elnökének titkárnőjéről azt állította, hogy bértámogatást vesz fel utána az MVGYOSZ, mert a papír sok mindent elbír". A cikkben az szerepel, hogy" ez azt a hamis látszatot kelti, hogy a szövetség csalárd úton jutott pénzhez a bértámogatás igénybevételével. A cikkben az is szerepel, hogy ezen állítás hamis volta kétségbevonhatatlanul bizonyítható, a felperes elnézést kért. Ezen lapszámban az I. rendű alperes által jegyzett „Négyen igennel szavaztak" című cikkben azt írták, hogy a felperes át is érezte a küldetés magasztosságát (egyéni tagok képviselője) és „Az ENSZ biztonsági tanácsának kivételével minden lehetséges helyen követelte, hogy a megválasztásáról a Vakok Világa számoljon be". A cikkben ezután az szerepelt, hogy a taggyűlésről való jegyzőkönyvet megvárták, nehogy hebehurgya módon adjanak hírt a korszakos eseményről. Előadták a cikkben, hogy mindent rendben találtak. Ehhez képest „tudja meg hát mindenki, akit illet, hogy 240 tagból négyen megválasztották Takács Pétert az egyéni tagok képviselőjének !".

A „Vakok Világa" 2009. januári számában az I. rendű alperes által írt „Pénzügyekről a szakember szavaival" című cikkben az I. rendű alperes azt közölte, hogy a bértámogatási ügyben a felperes elnézést kért blogjának olvasóitól, mert belátta, hogy a bértámogatás felvétele a munkaköri tagolódottság arányában nem tekinthető szabálytalannak, miként ezt sugalmazta. A felperes álláspontja az volt, hogy sugalmazást nem követett el. Ilyen sugalmazást a nyilatkozó személyek tettek, amelyekről ő csupán valósághűen beszámolt.

A Vakok Világa 2009. februári számában az I. rendű alperes tollából jelent meg cikk „Végrehajtó esete Takács Péterrel" címmel. Visszatér a 2006. novemberi alapcikkre, amely nyomán elindult. Az I. rendű alperes itt közölte, hogy ekkor még csak sejtette, hogy a szövetséget hamis színben feltüntető tudósításaival a felperesnek mi volt a célja. Azt már viszont világosabban látja, hogy milyen törekvések irányították a felperest. Az I. rendű alperes azt írta, hogy a felperes célja volt, hogy megint ő akarta szerkeszteni a lapot, noha alkalmatlanságát több esetben bebizonyította. Másrészt pedig a szövetség általa illegitimnek, dilettánsnak és korruptnak nevezett jelenlegi elnökségét szerette volna lecseréltetni. A cikk azt is megfogalmazza, hogy ebben a törekvéseiben támogatókra talált dr. Nagy Sándor és dr. Földi János személyében. A cikk azt is közölte, hogy a felperes a céljához vezető utat perindításokkal kívánta megtalálni. Ugyanakkor a szövetség ellen kezdeményezett pereit sorra elvesztette. Perköltséget is csak őrá róttak ki a bíróságok. A felperes álláspontja az volt, hogy ő nem indította perek sokaságát. Nem kívánta lecseréltetni a vezetőséget. Arról is értekezett, hogy a helyreigazítás közzétételének oldalszámát kifogásolta volna a Vakok Világa folyóiratban. A cikkben azt is állította az I. rendű alperes, hogy a felperes végrehajtást kezdeményezett a lappal szemben, ezért pénzt fizetett be, annak ellenére, hogy a bírósági ítélet korrekt közzétételét észlelte. A valóságban a felperes nem fizetett végrehajtási költséget. A cikkben ugyanakkor az is szerepelt, hogy a felperes a végrehajtás kapcsán „félbeszakítja ezt a furcsa játékát és veszni hagyja az értelmetlenül befizetett pénzét".

A Vakok Világa 2009. áprilisi számában az I. rendű alperes által írott cikk jelent meg „Mi motiválhatja őket?" címmel. Az I. rendű alperes ismételten kifejti abbeli nézetét, hogy a felperes szeretne visszakerülni a szerkesztői pozícióba „annak ellenére, hogy az igazmondással erősen hadilábon áll". Ismét kifejti azon álláspontját, hogy a felperes alkalmatlannak bizonyult a szerkesztői pozícióra és ezt képtelen elfogadni. Azt is közli az I. rendű alperes, hogy a felperesnek inkább képeznie kellene magát, mert számos hiányossága van újságírói tekintetben, e helyett azonban tovább áskálódik a főszerkesztő ellen. A folyóirat 2009. májusi számában a II. rendű alperes által írott „Hatékonyan tudtak élni" című írásban a II. rendű alperes azt közölte a felperesről, hogy az újságírói tisztesség és szavahihetőség ismeretlen fogalmak a felperes előtt „miként elferdített, féligazságokat, célozgatásokat tartalmazó irományai ezt évek óta mutatják". Ugyanezen lapszámban jelent meg az I. rendű alperes által írt „Ügyészi levél a szövetség elnökéhez" című írás. Ebben az I. rendű alperes úgy fogalmazott, hogy ez az ügyészi levél csalódást jelenthet annak, aki a főügyészségnél tett feljelentésével az egész vizsgálat elindítója volt. Ugyanis csupán annyit ért el a beadványával, hogy a szövetség vezető testületei sok órát voltak kénytelenek elfecsérelni a kifogások elemzésére és megválaszolására. A cikk azt is közölte, hogy nem kell kiírniuk azt, hogy ki volt a „felső feljelentő", mert ha felvetődik a kérdés, hogy ki az „alaptalan feljelentgetések, hazugságok, rágalmazások szerzője", akkor a tagok túlnyomó többsége ugyanarra a személyre gondol. Az I. rendű alperes azt is közli, hogy hisznek abban, hogy a galádság is eljuttatja elkövetőjét a bűnhődésig. A Vakok Világa 2009. júniusi számában a II. rendű alperes írta a „Szórádi Bálint ütni kész" című cikket. Azt közölték, hogy a Hobbi Rádió weboldalán jelentek meg rendszeresen a szövetséget és a főszerkesztőt feljelentgető Takács Péternek a tollából az MVGYOSZ-ről szóló hamis, célozgató, uszító irományok. Ezen számban jelent meg a II. rendű alperes cikke a „Stabil a szövetség gazdálkodása" címmel. Ebben az szerepel, hogy már meglepetést sem okozott az, hogy a felperes jelentette fel a Fővárosi Főügyészségnél a szövetséget, mint ahogyan ő próbálta összeugrasztani az MVGYOSZ-t a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Fogyatékosságügyi és Rehabilitációs Osztályának helyettes vezetőjével is. A cikk azt is közli, hogy a felperes volt az, aki éppen egy hanganyag részletével kereste meg Kemény Pétert a minisztériumban és abból a hangfelvételből ragadott ki tendenciózusan részleteket a blogjában. Az alperes álláspontja az volt, hogy ő dr. Micserics József hivatalvezető állításait szó szerint szerepeltette a blogján. Az elhangzottak szövegkörnyezete pedig éppen a kontextus ábrázolására, a félreértések elkerülése érdekében került megjelenítésre. A felperes előadta, hogy senkit nem kíván összeugrasztani egymással. Arról adott hírt, hogy a hivatalvezető súlyos állításokat fogalmazott meg egy nyilvános elnökségi ülésen a nevezett minisztérium munkatársára nézve, amelyekkel ő a minisztériumi tisztségviselőt szembesítette, aki kategorikusan cáfolta, hogy olyan mondatokat alkalmazott volna, amelyet a hivatalvezető neki tulajdonított.

A felperes úgy ítélte meg, hogy a személyét illetően a különböző cikkekben valótlan és sértő állítások, kitételek jelentek meg, amelyek alkalmasak a személyhez fűződő jogainak sérelmére. A felperes ezért többszörösen kiterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a különböző cikkekben a személyére vonatkozó valótlan, sértő állításokkal, indokolatlanul bántó véleményekkel az alperesek megsértették a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze alpereseket, hogy nyilvánosan nyilatkozattal adjanak részére elégtételt. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket egyetemlegesen 250.000.-Ft tőke megfizetésére, valamint 50.000.-Ft +ÁFA összegű munkadíjat kért a jogi képviselője részére. A bíróság a kifogásolt kitételeket a részletes vizsgálat során ismerteti a saját álláspontjával egyetemben.

Az I-II. rendű alperesek a kereset teljes elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a leírtak megfelelnek a valóságnak, illetve megalapozott véleményt formáltak az alperes tényleges magatartásáról, amelyet változatlanul a szövetség, illetve személyük ellen irányuló támadások sorozataként értékeltek. Az alperesi álláspont részleteit illetően a bíróság ugyancsak az egyes kitételek részletes vizsgálatánál ismerteti.

A bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak.

Az Alkotmány 2.§. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A 7.§. (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. A 8.§. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait. Ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. A 61.§. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel a magyar jogrendszer közvetlen részévé tett Európai Emberi Jogi Egyezmény 7. cikk 1. pontja szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát, országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. A 2. pont értelmében kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek

szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság területi sértetlenség, a közbiztonság, zavargások vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy erkölcsök védelme, mások jóhírneve vagy jogai védelme, a bizományos értesülés közlésén megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 24 (1) bekezdése értelmében a sajtó feladata a hiteles, pontos gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A (3) bekezdés értelmében a sajtó feladata az is, hogy segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését. A 3. § . ( 1) bekezdés értelmében a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. A 114 (1) bekezdése értelmében az újságíró a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni, a tényeket, eseményeket a maguk teljességében köteles ismertetni.

A Ptk. 75.§. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A 78.§. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki másról, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Az állandó bírói gyakorlat az általános személyiségi jogi perekben is alkalmazza az LFB által eredetileg a sajtóhelyreigazítási eljárásokra nézve kidolgozott kollégiumi állásfoglalásokban rögzített vizsgálati szempontokat. Ennek megfelelően a PK 12. sz. állásfoglalás értelmében a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni. A közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kel értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot jogsértés megállapítására. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, gazdasági, tudományos, művészeti vita önmagában ugyancsak nem lehet jogsértés megállapításának alapja. A Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintett eseti döntései (BH !993. évi 89. sz. jogeset, BH 2003. évi 407. sz. jogeset) azt tartalmazzák, hogy a véleménynyilvánítás akkor sérthet személyhez fűződő jogot, ha a kifejtett vélemény kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, vagy burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, illetve nyilvánvalóan ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival.

Ptk. 85. §. (1 } bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy mindenki csak a saját személyére vonatkozó kitételek kapcsán érvényesíthet igényt, mások helyett vagy mások nevében nem léphet fel. A sajtóközlések területén az alapelvet a PK. 13. sz. állásfoglalás olyan módon konkretizálja, hogy az a személy érvényesíthet igényt, akinek személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek személye a sajtóközlemény tartalmából egyébként felismerhető. Ezt az azonosíthatóságot minden egyes kitétel esetében meg kell vizsgálnia a bíróságnak. A fentiekből következően ugyanakkor az is következik, hogy önmagában az nem zárja ki az érintettség megállllapítását, ha az adott személyt nem nevezik teljes nevén, hiszen egyéb körülményekből is megvalósulhat a beazonosíthatóság. A PK 14. sz. állásfoglalás értelmében a sajtóközlemény vitatott állításainak valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan közlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét. Ugyanezen állásfoglalás azt tartalmazza, hogy nincs helye jogsértés megállapításának akkor, ha a sajtószerv valamely büntető eljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős büntető bírósági ítéletről. Ha a büntető eljárás nem vezet elmarasztalásra, a sajtószerv az érintett személy kívánságára köteles az olvasóit erről is tájékoztatni. Az állásfoglalás nyomán kialakult bírói gyakorlat lehetővé teszi azt, hogy sajtószerv az elmarasztalás lehetősége nélkül beszámoljon bármely nem titkosított eljárás aktuális állásáról. A megfogalmazott kritérium az, hogy a tudósításnak összhangban kell állnia az adott eljárás konkrét állásával, nem valósíthat meg előzetes ítéletmondást, illetve tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvét is.

Az Alkotmánybíróság több esetben foglalkozott a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tartalmával, terjedelmével, jog védelmével és korlátaival egyaránt. Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V.26.) AB számú határozatának indokolása értelmében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelkedő fontosságú alkotmányos alapjog, amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható. Ebből következően a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot eshetőlegesen korlátozó rendelkezéseket minden esetben megszorítóan kell értelmezni. Ebben a körben a leginkább részletes okfejtést az Alkotmánybíróság 36/1994.(VI.24.) AB számú határozatának indokolása tartalmazza. Ez alapelvként rögzíti, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a szabad kommunikációt biztosítja és nem a kifejthető vélemény valóságtartalmára vonatkozik ezen alapjog. A véleménynyilvánítás folyamatában helye van minden véleménynek, jónak és rossznak, kellemesnek és sértőnek egyaránt. Mindebből a bíróságra nézve az következik, hogy amennyiben a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát, mert az nem a feladata. Véleményként történő értékeléssel a bíróság nem a kifejtett véleménnyel való azonosulását vagy azzal való szembehelyezkedését fejezi ki, mert az sem a feladata.

Az Alkotmánybíróság ezen indokolása részletesen foglalkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlatával. Abból kiemeli azt az alapelvet, hogy nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia és nyíltság nélkül, a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek, vagy aggodalmat keltenek. Egy másik fontos alapelv az, hogy a közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben. A jelen esetben a felperes, illetve az alperesek ugyan szoros értelemben közszereplőnek nem minősülnek, ezért közösségen belül, vagyis a vakok és gyengén látók körében azzal, hogy egy lap felelős szerkesztéséért felelős személyek (alperesek), illetve, hogy az adott közösség közéleti kérdéseivel rendszeresen foglalkozó, abban nyilvánosan megmutatkozó személyről (felperesről) van szó, megítélésük a bíróság szerint gyakorlatilag az adott közösség vonatkozásában szinte a közszereplőkével azonos megítélés alá esik.

Az Alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt, azaz a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga nem korlátozódik csupán az értékítéletekre. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor szükségesnek látja a véleménynyilvánítási szabadság határainak megvonásánál különbséget tenni értékítélet és tényközlés között. Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület, jóhírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának, vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében. A jelen esetben a bíróság álláspontja szerint mind a felperes, mind az alperesek az adott közvélemény rész-befolyásolására törekvő személyek, így a fokozott felelősség mindkét oldal esetében érvényesül.

A már említett bizonyítási szabályoktól túlmenően érvényesülnek a Pp általános szabályai is. A Pp 3.§. (5) bekezdése értelmében ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni. A 4.§. (1) bekezdése értelmében a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. A 163.§. (1) bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A (2) bekezdés szerint a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező, vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A (3) bekezdés szerint a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. A 164.§. (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A 206.§. (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A (2) bekezdés szerint a per adataival egybevetett mérlegelés alapján a bíróság azt is meggyőződése szerint ítéli meg, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha a személyes megjelenésre idézett fél nem jelent meg, vagy a fél vagy képviselője valamely felhívásnak nem tett eleget, a hozzá intézett kérdésre nem felelt, vagy kijelentette, hogy valamely tény valóságáról nincs tudomása, vagy arra nem emlékszik. A (3) bekezdés értelmében a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét,ha a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg.

A bíróság általánosságban szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, rendeltetésénél fogva eleve nem alkalmas bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére, de még véleményezésére sem. A személyiségi jogi per jogorvoslati fórumként sem szolgálhat. A bíróság általánosságban azt is fontosnak tartja rögzíteni, hogy a bírói ítéletnek nevelő szerepe nincs. A bíróság érdemben nem tud foglalkozni azzal, ha egyes személyek érezhető, tapintható ellenszenvvel, már már gyűlölettel viselkednek más személyek irányába. Újságcikket íróknak, vagy akár a blogot íróknak személyes felelősségük az, hogy személyes ellenszenveiket ne helyezzék előtérbe egy - egy írásmű létrehozása során. A bíróságnak nem feladata az sem, hogy a peres felek újságírói képességeit, tudását, bármilyen módon minősítse, osztályozza. A peres felek között bármiféle „rangsort" állítson fel. A bíróság mindezen szempontok alapján végezte el a felperes keresetének részletes vizsgálatát, a felperes többször kiterjesztett keresetének sorrendiségét követve.

I. Jogalap:

A bíróság ismételten rögzíteni kívánja azt, hogy a peres felek által csatolt iratokból a bíróság számára az tűnt ki, hogy a peres felek éveken keresztül gyakorlatilag mini médiaháborút folytattak egymással. A felperes „Tapeter" nicknév alatt folyamatosan foglalkozott az MVGYOSZ ügyeivel az „MVGYOSZ-ról cenzúra nélkül freeblog.hu" internetes honlapján, melyet közzé is tettek a Vak-lista internetes levelező fórumon, illetve a közlemények alkalmanként megjelentek a www.hobbiradio.hu honlapon is. Az alperesek oldalán ugyanakkor a Vakok Világa folyóiratban jelenítették meg folyamatosan, erőteljesen kritizálva a felperes magatartását, nem tartózkodva a személyeskedő megjegyzésektől sem. Az eljárás során meghallgatott tanúk előadása alapján is az volt megállapítható, hogy mind a felperes, mind az alperesek tevékenysége alapvetően megosztotta az érintett társadalmi réteget.

I/1. Hamis látszat ára. (Vakok Világa 2006. november) I/1/1. Idézetek

A felperes kifogásolta a cikknek azon részét, amely a sajtótörvényre vonatkozó Deák Ferenci idézetet tartalmazta, illetve József Attila egyik költeményére tartalmazott idézetet a „valódi" és az „igaz" körülmények szétválasztására. A felperes sérelmezte, hogy az I. rendű alperes arról írt, hogy ezek az idézetek a felperes blogbejegyzéseiről jutottak eszébe. A felperes szerint ez olyan hamis látszatot keltett, mintha ő maga hazudott és becsapott volna bárkit is. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. Álláspontja szerint egyértelműen véleménynyilvánítás történt az I. rendű alperes részéről a már említett tágabb határokon belül.

I/1/2. Végzettség

A felperes kifogásolta ugyanezen cikkben annak leírását, hogy ő nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Kifogásolta azt is, hogy személyére utalva őt dilettánsnak nevezték. A bíróság ezt a kereseti kérelmet a sajtóhelyreigazítási perben hozott jogerős ítélettel egyezően jogsértőnek találta, tekintettel arra, hogy olyan hamis látszatot keltett, mintha a felperes nem rendelkezne felsőfokú végzettséggel, noha a bíróság előtt igazolta a helyreigazítási perben a felperes azt, hogy a Szegedi Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció Szakán 2002-ben diplomát szerzett.

I/1/3. Hamis tudósítások

A felperes kifogásolta ugyanezen lapszámban azt a leírást, hogy ő hamis tudósításokat kreáló személy lenne, aki embertársait egymás ellen hangolja, erkölcsi és anyagi kárt okoz. A felperes kifogásolta azt is, hogy egy példázat kapcsán úgy tüntetik fel, mint aki rendszeresen rágalmazza, feljelenti a szövetség vezetőit. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság álláspontja szerint erőteljesen megfogalmazott véleményről, vélekedésről van szó. A bíróság álláspontja szerint a felperesnek akkor, amikor sorozatosan éles kritikát fejtett ki az alperesek tevékenységéről, tisztában kellett lennie azzal, hogy ő maga is a válasz esetén éles kritika alanya lehet. A bíróság nem értett egyet azzal a felperesi érveléssel, hogy az ezen szövegben a felperest az I. rendű alperes őrültnek titulálta volna. Ilyen megfogalmazást ez a szöveg nem tartalmaz. A bíróság ilyen körülmények között ezt a kereseti kérelmet elutasította.

I/2. „Jó hír a tisztességes embereknek" (Vakok Világa 2007. május)

A felperes kifogásolta, hogy az I. rendű alperes ebben a cikkben azt írta, hogy mocskolódások jöttek hozzá telefonon és írásban a korábbi cikk kapcsán, mert a vádaskodóval szemben az ártatlanul megvádoltak mellett merészelt érvelni. A felperes előadta, hogy ő senkivel szemben nem vádaskodott. Az alperesek szerint véleményt alkottak a felperes folyamatos támadásairól. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság szerint az alperesek által csatolt felperesi blogbejegyzések, nyilatkozatok alkalmasak annak igazolására, hogy a felperes hevesen támadta az alperesek tevékenységét. A bíróság szerint a vádak igazságtartalmától függetlenül kifejthető olyan vélemény, hogy a felperes támadásait az alperesek megalapozatlannak tartják. Ezen túl nem ment az I. rendű alperesi érvelés, így a bíróság ezt a kereseti kérelmet is elutasította.

I/3. „A hamis vádak lelepleződnek" (Vakok Világa 2007. június) I/3/1. Felperesi tudósításokról

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy az I. rendű alperes a 2006. novemberi cikk lényegét úgy foglalja össze, hogy abban arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy anyagi veszteségei származhatnak a szövetségnek az elnökség üléseiről közreadott felperesi tudósításokból, mert a felperes úgy mutatja be a testületet, mint a civakodó és munka nélkül nyerészkedő emberek gyülekezetét. A felperes előadta, hogy ő hamis tudósításokat nem közölt. A jelzett kifejezésekkel nem illette a vezetőséget. Az alperesek szerint itt sem történt más, mint megalapozott véleményt közvetítettek a felperes magatartásáról. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. A bíróság álláspontja szerint ismételten karakteres, éles véleményt fogalmaztak meg a felperes tevékenységéről, amelynek valóságtartalmát a bíróság a korábbiak szerint érdemben nem vizsgálhatja. Az ugyanis a bíróság szerint tényként megállapítható, hogy igen éles kritikát fogalmazott meg a felperes az MVGYOSZ, illetve annak elnöksége tevékenységéről több esetben. Az alperesek részéről pedig ezt minősítették. Hangsúlyozni kívánja a bíróság, hogy nem feladata eldönteni, hogy az MVGYOSZ korábbi elnöksége jól végezte-e a munkáját. A bíróság álláspontja szerint mind az elnökség tevékenységének elszánt kritikája, mind pedig a kritika visszautasítása a szabad véleménynyilvánítás keretei között marad.

I/3/2. Alkalmatlanság

A felperes kifogásolta ugyanezen cikkben azt a kitételt, hogy őt a cikkben a szerkesztői munkára alkalmatlannak nevezték, illetve közölték, hogy a világ egyetlen bírósága előtt sem lesz bizonyíték arra, hogy a szövetség vezetői korruptak, dilettánsok, és illegitimek lennének. A felperes előadta, hogy ő ilyen kijelentést érdemben nem tett. Az alperesek ezzel szemben előadták, hogy a valóságban ez a kijelentés elhangzott. Egyébként pedig minősítették a felperes tevékenységét. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság szerint az a kitétel, mely szerint a felperes nem bizonyult alkalmasnak főszerkesztőnek, a véleménynyilvánítás körébe tartozó kitétel. Amint arra már a bíróság utalt, újságírói teljesítményről a bíróság nem kíván állást foglalni. Az alperesek csatolták azt a magánlevelet, amelyben a leírt módon minősítette a felperes az MVGYOSZ vezetőségét. Ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az nem nyilvános iratban történt.

I/3/3. Rágalmazás

A felperes kifogásolta, hogy ugyanezen cikkben az I. rendű alperes rágalmazónak nevezte őt. Az alperesek ebben a tekintetben is előadták, hogy a minősíthetetlen bírálatokat véleményezték ilyen módon. A felperes előadta, hogy magánlevélben tett bizonyos kijelentéseket, de semmiféle rágalmat nem fogalmazott meg. A kérdéses magánlevelet az alperesek csatolták az iratokhoz, ellenkérelmük mellékleteként. A felperes sérelmezte, hogy a magánlevélre nagy nyilvánosság előtt érkezett a kifogásolt tartalmú válasz. A bíróság ebben a tekintetben a jogsértést megállapította. A bíróság szerint ugyanis annak állítása, hogy valaki „közönséges rágalmazó", túlmegy a véleménynyilvánítás határán, hiszen ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bűncselekmény elkövetésével vádolják a felperest, hiszen a rágalmazás a köznapi értelmezés szerint is bűncselekménynek minősül.

I/4. I. rendű alperes nyilatkozata a sajtóper 2007. május 24-i tárgyalásán I/4/1 Folyamatos támadások.

A felperes kifogásolta az I. rendű alperes által jegyzőkönyvben tett azon nyilatkozatot, hogy a Vakok Világa című újságban, illetve a Hobbi Rádióban folyamatos támadásokat intézett volna az I. rendű alperes, illetve mások ellen, valamint, hogy a kiadó szervezet vezetői korruptnak, dilettánsnak, illegitimnek nevezte. Az alperesek szerint a nyilatkozó személy csak a véleményét közölte. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság álláspontja szerint perbeli nyilatkozatok egy másik perben személyiségi jogi perben alappal csak akkor használhatók fel, ha súlyosan sértő, valótlan tényállításokat tartalmaznak. Egyébként pedig az adott per bírájának feladata annak megítélése, hogy az adott kitétel, az adott perben releváns-e vagy sem. Legsúlyosabb megállapítások (korrupt, dilettáns, illegitim) ténylegesen szerepelnek a felperesnek a II. rendű alpereshez írt magánlevelében. Erről vélemény kifejthető nyilvánosan is.

I/4/2. Egy cikk címe

A felperes kifogásolta az I. rendű alperes által tett azon perbeli nyilatkozatot, amelyben arról beszélt az I. rendű alperes, hogy a felperes 2005. novemberében egy rangos előadás-sorozatról a Vakok Világa c. lapban egyetlen mondatot emelt ki és emiatt többszörösen helyreigazítást kellett közölni a jogos felháborodások miatt. A cikk címe: „Mossunk fogat, különben a vaknak büdös" volt. A felperes közölte, hogy nem volt szükség többszörös helyreigazításra. Ennek nevezett közlemény nem volt érdemben annak tekinthető. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak, tekintettel arra, hogy később ténylegesen helyreigazítás történt. Egyebekben pedig kritika megfogalmazására került sor.

I/5. „Még pénzt is akar Takács Péter" (Vakok Világa 2008. február) I/5/1. Rágalmazás II.

A felperes kifogásolta azt az előadást, mely szerint ő hamiskodott, rágalmazott, heccelődött volna és ezzel megkeseríti tisztességes emberek napjait. A bíróság ezt a kereseti kérelmet részben alaposnak találta, tekintettel arra, hogy ismételten azt az álláspontot képviseli, hogy a rágalmazás állítása bűncselekmény elkövetésére utal, erre pedig semmiféle bizonyíték nincs. Az hogy a felperes elégtételt követelt, az valós ténynek minősül, a hamiskodás, a heccelések kifejezések pedig véleményt tükröznek.

1/5/2. Kártérítési igény

A felperes előadta, hogy sajtóhelyreigazítási perben értelemszerűen nem terjeszthetett elő kártérítési igényt, így ezzel megvádolni nem lehet. A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy miközben ő úgymond szikrázó dühvel ír azokról, akik szerinte a kelleténél többet keresnek a munkájukkal, a pénz iránti nemes harag mindjárt kedves érzelemnek adja át helyét a lelkében, ha a pénzt az ő zsebébe lehet landoltatni. A bíróság ezt a felperesi kérelmet nem találta alaposnak. A felperes maga is elismerte, hogy kártérítésre is igényt tartott az MVGYOSZ elnökének és a Vakok Világa főszerkesztőjéhez írt helyreigazítási kérelmében. Az pedig a véleménynyilvánítás körébe tartozik, hogy a felperes bejegyzéseit dühösnek tekintik vagy sem.

I/5/3. A bírósági döntés tartalma

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy a bíróság a felperes összes többi követelését elutasította volna. A felperes előadta, hogy ezáltal olyan hamis látszat keletkezett, mintha ő kártérítési igényt is előterjesztett volna, ezt is elutasították. Az alperes szerint ilyen hamis látszat nem keletkezett. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. A bíróság álláspontja szerint valós tartalommal közölték az ítéletet az alperesek részéről, így jogsértés megállapításának nincs helye.

I/6. „Vaskóné és társai megkapták az igazságot" (Vakok Világa 2008. július)

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy ő a heccelésben tüntette volna ki magát és őt a megalapozatlan perek és hatósági eljárások kezdeményezésének és elvesztésének specialistájaként tüntették fel. Az alperesek előadták, hogy a felperes legalább hat peres eljárást kezdeményezett és ezek egyikében sem volt sikeres. Ezzel szemben a felperes előadta, hogy a sajtóhelyreigazítási peren kívül egy munkaügyi pert kezdeményezett, továbbá még egy további peres eljárásban vett részt. A felperes azt is előadta, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz és az ügyészséghez egy esetben fordult. Az ügyészség esetében ügyészségi észrevételeket később a szövetség vezetése alaposnak találta. A bíróság ebben az esetben a jogsértést megállapította, mert a konkrét megfogalmazás a bíróság szerint alkalmas volt olyan hamis látszat keltésére, hogy a felperes nagy számú peres eljárást kezdeményezett, illetve vesztett volna el. Ez pedig nem felel meg a valóságnak.

I/7. A II. rendű alperes által a Fővárosi Bíróság előtt 8.P. 21.942/2006. szám alatt zajló perben előterjesztett 2007. június 13-i előkészítő irat.

I/7/1. Notórius feljelentgető

A felperes kifogásolta azt a leírást, amely szerint ő notórius feljelentgető lenne, aki állami költségen folytatja megalapozatlan pereit. A felperes előadta, hogy az előkészítő iratban foglaltakkal ellentétben nem hat, hanem csak három peres eljárást kezdeményezett. Az állítás hamis. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. Amint azt a bíróság már korábban kifejtette, egy adott perben előterjesztett előkészítő irat tartalmát alapvetően az ott eljáró bírónak kell minősítenie. Azt nem a nagy nyilvánosság elé szánják. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. Álláspontja szerint élesen megfogalmazott véleményről van szó a felperes és az alperesek szembenállására figyelemmel.

I/7-2-4. Szakmai teljesítmény

A felperes többszörösen kifogásolta azt, hogy az előkészítő irat azt tartalmazza, hogy ő azzal a céllal tevékenykedik, hogy a főszerkesztői munkakört visszaszerezze, illetve, hogy egyébként ezen feladat ellátására szakmailag és emberileg alkalmatlan. Kifogásolta továbbá azt is, hogy amikor főszerkesztő volt, akkor áskálódott a szövetség elnökségével szemben, illetve, hogy főszerkesztői időszakában a szakmai teljesítménye kritikán aluli volt. Csökkent az olvasók száma. A felperes előadta, hogy nem az ő időszakában, hanem később indult hanyatlásnak az előfizetők száma. 2005-

2006-ban töltötte be 16 hónapig a főszerkesztői feladatot. A bíróság ezeket a kereseti kérelmeket nem találta alaposnak. A bíróság álláspontja szerint a felperes szakmai teljesítményének minősítése nem tartozik a bíróság feladatkörébe. Nem feladata a bíróságnak állást foglalnia abban, hogy a felperes volt a jobb főszerkesztő vagy a II. rendű alperes. A bíróság rögzíti azt, hogy ténykérdés az, hogy a felperes korruptnak, illegitimnek, dilettánsnak nevezte a szövetség vezető testületét, még akkor is, ha ezt magánlevélben tette meg.

I/7/5. Elmozdítás

A felperes ugyanezen előkészítő irat vonatkozásában kifogásolja azt a leírást, mely szerint a olvasótábornak az a véleménye, hogy helyesen döntött a szövetség elnöksége, amikor a felperest elmozdította a főszerkesztői munkakörből. Ezt Takács Péter nem hajlandó tudomásul venni, hanem rágalom-hadjáratot folytat a II. rendű alperessel szemben, hamis tudósításokat közöl, amellyel sérti a II. rendű alperes személyiségi jogait, aki az Országgyűlés Állampolgári Jogok Biztosához fordult, aki elítélte Takács Péter eljárását. A felperes kifogásolta azt a leírást is, mely szerint az ombudsman tanácsokat adott volna a II. rendű alperes részére, hogy miként lépjen fel a felperessel szemben. A felperes előadta, hogy az ombudsman nem dönthette el a jogvitát, nem minősíthette a felperes magatartását, nem írt hamis tudósításokat. Nem sértette a felperes személyiségi jogait. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A II. rendű alperes közlése nyilvánvalóan téves abban a vonatkozásban, hogy az Állampolgári Jogok Biztosa a konkrét jogvita tekintetében bármilyen módon állást foglalt volna. Önmagában a jogi lehetőségek ismertetése nyilvánvalóan nem minősül állásfoglalásnak. A bíróság ugyanakkor figyelembe vette, hogy ez a kitétel előkészítő iratban szerepelt és a jogi pontatlansága, annak címzettje az adott eljárás bírája, teljesen bizonyosan tisztában volt. Ez az ő értékítéletét érdemben nyilvánvalóan nem befolyásolhatta. Egyebekben pedig a bíróság szerint ebben az esetben is szubjektív vélekedésről van szó, amely a véleménynyilvánítás határain belül marad, annak ellenére, hogy igen éles megfogalmazású.

I/8. A Fővárosi Ítélőtábla előtt a 2.Pf. 21.150/2007. szám alatt előterjesztett ellenkérelem közzététele a Vakok Világa c. folyóirat 2008. februári számában

I/8/1. Rágalmazás III.

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint ő állami költségen bíróság, ügyészség és az Egyenlő Bánásmód Hatóság igénybevételével tárgyalásokra idézteti azokat, akik demokratikusan megválasztott tisztségviselőként egy húszezer látássérült tagot számláló szövetség irányításával kellene foglalkozniuk, ahelyett, hogy egy rágalmazó szeszélyei szerint tárgyalótermekben fecsérlik idejüket és energiájukat. A bíróság ezt a kereseti kérelmet részben alaposnak találta. A bíróság korábban kifejtett álláspontja szerint büntető ítélet megállapítása nélkül rágalmazónak a felperes nem nevezhető. Egyebekben viszont véleménynyilvánításnak tartja a bíróság azt az előadást, hogy nem feltétlenül szükséges az alperesek szerint eljárások kezdeményezése a szövetséggel vagy velük szemben. Ennek eldöntése nem jelen perre tartozik.

I/8/2. Jogi ámokfutás

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy ő csak két peres eljárást ismerne el. Egyéb elvesztett pereit a feledés homályába kívánja rejteni. A felperes sérelmezte azt a kitételt is, hogy a szövetség ellen megalapozatlan próbálkozásaival mindig kudarcot vallott volna, illetve jogi ámokfutást végzett volna. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. Itt álláspontja szerint élesen megfogalmazott véleménynyilvánításról van szó.

I/8/3-4. Visszakerülés a laphoz.

A felperes kifogásolta azokat a kitételeket, hogy amikor ő szerkesztette a lapot, minden számban voltak helyreigazítások, alkalmanként egész oldalas terjedelemben is. Ismét kifogásolta azt a leírást, hogy ő ismét szerkesztője kívánna lenni a lapnak, mert csak ő tudja mi való abba. Az alperesek szerint ezek megalapozott közlések voltak. A bíróság ezeket a kereseti kérelmeket nem találta megalapozottnak. Álláspontja szerint alperesek részéről véleménynyilvánítás annak kifejtése, hogy a felperes magát tartaná alkalmasabbnak a lap szerkesztésére az I-II. rendű alperesek helyett. A bíróság szerint a helyreigazítások számának és terjedelmének megítélése a felperes személyének megítélése szempontjából közömbösnek tekinthető.

I/8/5. Az ítélet értékelése.

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy ő a Fővárosi Bíróság ítéletét először megelégedéssel fogadta, közölte volna, hogy ő nyerte meg a pert az MVGYOSZ ellen. Ezt a vak-lista c. internetes kiadványban Luxi aláírással egy ismerőse világgá kürtölte. A felperes közölni kérte, hogy ő ilyen hírt senkivel nem közölt. Nem bízott meg azzal senkit, hogy közzé tegyen ilyen információt. Ez az ő szakmaiságát negatívan állítja be. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította, mert álláspontja szerint ennek a közlésnek a felperes személyének megítélése szempontjából érdemi jelentősége nincs.

I/9. A II. rendű felperes által az MVGYOSZ Országos Elnöksége számára írt 2007. november 12-i jelentés a Vakok Világa c. lap helyzetéről.

I/9/1. Nyílt levelek

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy az újság korábbi szerkesztői furcsán értelmezték a demokrácia fogalmát. Valótlanságokat jelentettek meg a lapban „nyilt levél köntösében". Ebben a körben sorolta fel a 2005. júliusban megjelent nyílt levelet. A nyílt levelet a jelentés becsületbe gázolónak nevezte. A felperes előadta, hogy a közzétételt nem helykitöltésnek szánta, illetve a felperes felettese kifejezett utasítására tette közzé ezt a nyílt levelet. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság álláspontja szerint a II. rendű alperes nem lépte túl ebben a körben a tágabb értelemben lehetséges véleménynyilvánítás határait.

I/9/2-4. Követelmények az újságírókkal szemben.

A felperes kifogásolta a jelentésben foglaltak közül azt, hogy nyílt levél közlésével kapcsolatos magatartás galádságnak minősül. Azt is jelenti, hogy egy maroknyi kisebbség acsarkodásával túlnyomó többséget nem lehet rossz irányba kényszeríteni. A felperes szerint ez azt a hamis látszatot kelti, mintha ő maga úgymond a galádságot támogatná és nem lehetne tisztességes újságíró. A felperes itt is kifogásolta azt a leírást, hogy szerkesztésének ideje alatt helyreigazítások sorozatát volt kénytelen közölni a lap. A felperes kifogásolta azt a leírást is, hogy a személyét illetően azt is közölték, hogy ő függetlenítette volna magát a kiadótól, hangulatot szított és rágalmakat közölt. A bíróság ebben a körben a felperes kereseti kérelmét részben alaposnak találta. Itt is megalapozatlannak és sértőnek ítélte meg azt a közlést, illetve olyan hamis látszat keltését, hogy a felperes főszerkesztő időszaka alatt a lap rágalmakat közölt volna.

I/9/5. Nyilatkozatok előzetes bemutatása.

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely arra vonatkozott, hogy 2005. február és márciusban egymással összeugrasztottak volna két köztiszteletben álló megyei elnököt, illetve hogy az interjú szövegét korábban nem mutatták be a nyilatkozóknak. A bíróság ez utóbbi tekintetben a felperes kérelmét igazoltnak találta, tekintettel arra, hogy a sajtótörvény írja elő annak kötelezettségét, hogy Amennyiben a nyilatkozó személy kéri, részére előtte a nyilatkozatot mutassák be. Ehhez képest a szöveg azt tartalmazta, hogy a felperes főszerkesztő időszakában tudatos törvénysértés történt volna.

Szerkesztési problémák.

Fellperes kifogásolta azt a leírást, hogy az ő időszakában a lap (Vakok Világa) tele volt más lapokból átvett olyan közleményekkel, amelyeknek semmi közük nem volt a látássérült emberek mindennapjaihoz. A felperes közölte, hogy ő ilyen cikkeket nem jelentetett meg. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. A bíróság már korábbiakban kifejtette azt, hogy a lap minőségének megítélésével, elemzésével nem foglalkozhat. Nem osztályozhatja a főszerkesztőket szakmai teljesítményük szerint.

'10. A II. rendű alperes nyilatkozata az MVGYOSZ 2008. április 5-i küldött közgyűlésén tett nyilatkozata.

A felperes kifogásolta azt a II. rendű alperesi előadást, hogy ő, mármint felperes, az MVGYOSZ vezetését dilettánsnak, korruptnak és illegitimnek nevezte többször, több fórumon. A felperes előadta, hogy ő ilyen kijelentést egyetlen fórumon sem tett. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. Az ugyan nem került igazolásra, hogy többször tett volna ilyen kijelentést a felperes, de azt az alperesek igazolni tudták, hogy a II. rendű alperesnek írott magánlevélben a kijelentés ténylegesen rögzítésre került, vagyis ez volt a felperes tényleges valós nyilatkozata, álláspontja. Attól függetlenül, hogy ezt nyilvános fórumokon nem hangoztatta ilyen tartalommal. A közlés tehát csak pontatlan volt a közlések számát illetően, de a felperes valóban tett ilyen kijelentést, ezért a bíróság ezt a kérelmet elutasította.

1111. „Erőfeszítések a pénzelvonással szemben" (Vakok Világa 2008. december)

Az alperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint a felperes bírósági papírjai bizonyítják azt, hogy nem mindig képes igazat mondani, ezért nyilatkozatát mindaddig nem lehet elfogadni, amíg hivatalos ügyirat, hitelesített jegyzőkönyv nem támasztja alá. A felperes előadta, hogy az alperesek a valóságban nem tudják bizonyítani azt, hogy ő esetében bírósági ítélet mondta volna ki, hogy nem mondott igazat. A bíróság ebben a tekintetben a jogsértést megállapította, tekintettel arra, hogy az alperesek részéről valóban nem mutattak be olyan bírósági iratot, amely ténybelíleg megállapította volna a felperes igazmondásának hiányát. Önmagában egy pervesztés még nem azonos a hazugság megállapításával.

I/11/2. Üvöltözés az elnökségi ülésen

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint ő az MVGYOSZ egyik elnökségi ülésén a II. rendű alperes megnyilatkozását követően kirontott a terem közepére és minősíthetetlen hangnemben üvöltözve kísérletet tett arra, hogy a II. rendű alperesbe fojtsa a szót. A felperes kifogásolta azt a leírást is, mely szerint őt többeknek kellett közös erővel, kulturált magatartásra kényszeríteni. felperes kifogásolta azt a leírást is, hogy ő azt harsogta volna, hogy dr. Szőke már nem az MVGYOSZ elnöke. A felperes kifogásolta azt is, hogy egy internetes anyag címét állította ezzel szembe a II. rendű alperes, amelyet a Földi Antal kontra MVGYOSZ per ítéletéről szóló tudósítás címeként tett közzé (dr. Szőke nem az MVGYOSZ elnöke, a vagyonátadás áttekinthetetlen). felperes előadta, hogy ezek nem a saját megállapításai, hanem egy ítéletből vett idézetnek minősülnek. A felperes közölte, hogy ő nem üvöltözött és ezért csitítani sem kellett. A bíróság e kereseti kérelmet nem találta alaposnak. Az elnökségi ülésen történtek vonatkozásában a bíróság bizonyítási indítványokat teljesítve, bizonyítást folytatott le dr. Hódosi László akkor az MVGYOSZ felügyelő bizottságának tagja volt, jelen volt a kérdéses ülésen. Elmondta, hogy a vitát ugyan észlelte, de nem volt a felperes részéről üvöltözés, nem is kellett őt csitítani. A bíróság ugyancsak tanúként hallgatta meg az MVGYOSZ irodavezetőjét, Micserics Józsefet. Ő azon adottságánál fogva, hogy látó személy, teljesebb körű beszámolót tudott adni a bíróság szerint az eseményről. Ő elmondta, hogy a szövetség tisztségviselőjeként rendszeresen részt vett az elnökségi üléseken, ahol a felperes és a II. rendű alperes is rend szerint jelen volt. Beszámolt arról, hogy köztük többször volt konfliktus. Viszonyukat antagonisztikus ellentétként jellemezte. Kifejtette azon álláspontját, hogy ő úgy ítéli meg, hogy a felperest a mai napig sértettség vezeti azért, mert nem ő szerkeszti a Vakok Világát. A tanú ugyan érdektelennek vallotta magát, de előadta azt is, hogy őt magát is többször megsértette felperes. Kifejtette azon véleményét is, hogy tudósításaiban a felperes főként a botrányt, feltűnőséget keresi, kiélezi a véleményeltéréseket. Konkrét esetről a tanú előadta, hogy 2008. őszén volt olyan eset, hogy a felperes nagyon felindult volt, szinte felrobbant, kiabált. Ez a jelenlévők körében megrökönyödést keltett. A szintén tanúként meghallgatott Németh Orsolya, aki ugyancsak jelen volt az elnökségi üléseken, ilyen konfliktusra nem emlékezett, ugyanakkor teljességgel érdektelennek ugyancsak nem volt tekinthető, ugyanis egy korábbi alkalommal a jelen per II. rendű alperesét interneten közzé tett levelében aljas perszónának titulálta azon okból, hogy az általa beküldött anyagot átszerkesztésnek vetette alá. A bíróság az összes körülményt ebben a körben úgy mérlegelte, hogy az igazolásra került, hogy többször pattant ki éles konfliktus a felperes és a II. rendű alperes között, némi túlzás mellett a konfliktus leírása valótlannak nem tekinthető. A bíróság szerint az pedig a felperes szerkesztői tevékenységeként kritizálható, milyen elemeket, címeket, mit tart kiemelésre méltónak egy bírósági ítéletből, tehát ez a felperes kiemelése volt. Annak tartalmát pedig nyilvánvalóan szabadon lehet kritizálni.

I/12.. „Szándékosság vagy képesség hiánya" (Vakok Világa 2008. december)

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy az I. rendű alperes ebben a cikkben azt állította, hogy valótlanságot állított az MVGYOSZ legutóbbi elnökségi üléséről. Kifogásolta azt a leírást, mely szerint ő olyan hamis látszatot keltett volna, hogy a szövetség az állami bértámogatás igénybevételével csalárdul jutott pénzhez. Azt is állította a cikk, hogy a felperes belátta ezen állítás tarthatatlanságát és ezért bocsánatot kért. A felperes előadta, hogy az ülés jegyzőkönyve alapján írta a tudósítását. Kiderült, hogy Simon Enikőt, az elnök titkárnőjét bértámogatással foglalkoztatják, mert az elnök segítője. Megfogalmazásra került, hogy nem a titkárnő valamilyen fogyatékosságáról van szó, hanem arról, hogy akit lehetett, bevittek a támogatási rendszerbe. Ehhez képest ezzel kapcsolatban az egyik jelenlévő elnökségi tag tette azt a megjegyzést, hogy a papír sok mindent elbír. A bíróság összevetette a felperes által közölt tudósítás szövegét a jegyzőkönyv szövegével és megállapította, hogy nem állított a tudósítás valótlanságot, való tényeket sem tüntetett fel hamis színben. Önmagában az, ha valakinek a nézőpontja eltér az alperesek nézőpontjától, még nem jelenti valótlanság állítását. A bíróság ilyen körülmények között ebben a tekintetben a jogsértést a rendelkező rész szerint megállapította.

I/13. Négyen igennel szavaztak (Vakok Világa 2008. december)

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy ő minden helyen követelte volna, hogy a Vakok Világa számoljon be arról, hogy őt választották meg az egyéni tagok képviselőjének. Ezt követően az I. rendű felperes közölte, hogy ellenőrizték a dokumentumokat és megállapították, hogy a 240 egyéni tagból összesen 7-en jelentek meg az ülésen, abból 4-en szavaztak végül a felperesre. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. Nyilvánvaló hogy a szöveg karikírozó, túlzó, hiszen szó sincs az ENSZ Biztonsági Tanácsáról, de a cikk végül is beszámol a választás eredményéről, még ha azt saját szemszögéből kommentálja is. A bíróság ilyen körülmények között ezt a kereseti kérelmet elutasította.

I/14. „Pénzügyekről a szakember szavaival" (Vakok Világa 2009. január)

A felperes kifogásolta azt, hogy ő a bértámogatási ügyben bocsánatot kért volna blogjának olvasóitól, mert belátta, hogy a bértámogatás felvétele nem volt jogszabálysértő. A bíróság a jogsértést ebben a tekintetben is megállapította a korábbiakkal azonos módon, mert az alperesi oldal nem bizonyította, hogy ez a bocsánatkérés ténylegesen megtörtént volna és hogy az adott kérésről a felperes valótlan tartalommal tudósított volna.

I/15. „A végrehajtó esete Takács Péterrel" (Vakok Világa 2009. február)

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint a 2006. novemberi alapcikk kapcsán csak most látja tisztán vagy világosabban az I. rendű alperest azt, hogy a felperesnek melyek voltak az igazi céljai. A felperes kifogásolta azt a megfogalmazást is, hogy ő a szövetséget hamis színben feltüntető tudósításokat írt volna. A bíróság a kereseti kérelmet részben találta alaposnak. Véleménynek tekintette azt a megfogalmazást, amely a tudósítások valóságtartalmára vonatkozott volna. Valótlan állításnak tekintette és jogsértőnek viszont azt, amikor a cikk szerzője több, az adott cikkel kapcsolatban megindított perről beszélt, hiszen a helyreigazítási peren és a jelen peren kívül korábban más per nem indult. Ebben a tekintetben tehát a jogsértést a bíróság megállapította.

I/15/2. A felperes céljai.

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy célja az lett volna, hogy ismételten ő szerkessze a Vakok Világát. (Noha a cikk szerint erre alkalmatlan). A szövetség elnökségét le kívánta cseréltetni, ehhez pedig támogatókat talált dr. Nagy Sándor és dr. Földi János személyében. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. A bíróság álláspontja szerint egyértelműen véleményről, értékelésről van szó, amely a valóságtartalmától függetlenül kifejthető a korábban általánosságban kifejtett szempontok figyelembevételével.

I/15/3. Sorozatos pervesztések.

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint a céljaihoz vezető utat a perindításokban vélte megtalálni. A szövetség ellen kezdeményezett pereit sorra elvesztette, hiszen perköltséget is csak őrá róttak ki a bíróságok. A bíróság szerint itt megállapítható a jogsértés, tekintettel arra, hogy két vagy három per indítása sorozatos perindításnak és pervesztésnek érdemben nem nevezhető. A cikk olyan hamis látszatot kelt, mintha itt tömeges perlésről lenne szó.

I/15/4. Helyreigazítás helye.

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy a helyreigazítás helyét ő kifogásolta volna. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította, miután a perben adat merült fel arra, hogy a felperes ezt valóban kifogásolta, végrehajtást is kezdeményezett. Erre utalt dr. Hódosi László tanúvallomása is. Az állítás tehát nem volt valótlan, így jogsértés megállapításának nem volt helye.

I/15/5-6. Végrehajtási díj,

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint végrehajtási költséget fizetett volna be a helyreigazítás kapcsán, majd ezen igényét visszavonva, veszni hagyta az értelmetlenül befizetett pénzét. A bíróság ebben a tekintetben a jogsértést megállapította, tekintettel arra, hogy a felperes állításával szemben az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy ténylegesen a felperes bármilyen végrehajtási összeget befizetett volna.

I/16. „Mi motiválhatja őket?" (Vakok Világa 2009. április)

A felperes kifogásolta, hogy az I. rendű alperes által írott cikkben a felperes motivációjaként az került megjelölésre, hogy a felperes szeretne visszakerülni a szerkesztői pozíciójába annak ellenére, hogy az igazmondással erősen hadilábon áll, továbbá alkalmatlannak bizonyult, de ezt képtelen elfogadni és szakmailag nem képzi magát. A bíróság ezt a kereseti kérelmet elutasította. Álláspontja szerint egyértelműen véleménynyilvánításról, értékelésről van szó, amely a véleménynyilvánítás tágan értelmezett határai között megengedettnek minősül. A bíróság ismételten utal arra, hogy amikor a felperes saját maga szükségét látja az alperesek, illetve a szövetség éves bírálatának, számolhat azzal, hogy a vele szemben álló nézeteket képviselő személyek ugyancsak erőteljes megfogalmazásokat alkalmazhatnak.

I/17. „Hatékonyan tudtak élni" (Vakok Világa 2009. május)

A felperes kifogásolta a II. rendű alperes által írott cikk azon megállapítását, hogy az újságíró tisztesség, szavahihetőség a felperestől távol eső fogalmak. Elferdített, féligazságokat, célozgatásokat tartalmazó irományai ezt bizonyítják. A bíróság ebben az esetben is élesen megfogalmazott véleménynek ítélte meg a leírtakat és a kereseti kérelmet elutasította. A bíróság ismételten hangsúlyozza, hogy nem tartja feladatának a peres felek között évek óta zajló áldatlan vita „eldöntését" és éles megfogalmazásokról van szó ugyan, de a véleménynyilvánítás keretei között. A bíróság nem tartja feladatának azt, hogy a felperes valamennyi blogbejegyzését átvizsgálja abból a szempontból, hogy abban egyetlen mondat se minősülne célozgatásnak vagy „elferdített féligazságnak". A bíróság ezért ezt a kereseti kérelmet elutasította.

I/18. „Ügyészi levél a szövetség elnökéhez" (Vakok Világa 2009. május)

A felperes sérelmesnek találta azt a megfogalmazást, hogy a főügyészségnél a felperes feljelentette volna a szövetséget. Azt is valótlannak ítélte meg, hogy a bejelentés eredményéről úgy számoltak be, hogy a szövetség vezetése órákat volt kénytelen elvesztegetni a kifogások elemzésével és megválaszolásával, miközben alaptalan feljelentgetések, hazugságok és rágalmazások szerzőjeként aposztrofálta a felperest. A felperes előadta, hogy a valóságban a törvényesség helyreállítása érdekében fordult az ügyészséghez, amely nem feljelentésnek minősült 2006. augusztusában. A Fővárosi Főügyészség ezt követően az MVGYOSZ alapszabályát 19 pontban jogsértőnek találta. A 19 észrevételből az elnökség alaposnak talált, tehát nem lehet szó alaptalan feljelentésről beszélni. A bíróság ebben a körben a jogsértést megállapította, hiszen feljelentést a felperes nem gyakorolt és rágalmazást sem követett el.

I/19. „Szórádi Bálint ütni készül" (Vakok Világa 2009. június)

A cikkből a felperes kifogásolta azt a részletet, hogy a Hobbi Rádió weboldalán jelentek meg a szövetséget és a főszerkesztőt (II. rendű alperest) feljelentgető Takács Péternek a tollából az MVGYOSZ-ről szóló hamis, célozgató, uszító irományok. A felperes előadta, hogy sem uszító, sem hamis állítást tartalmazó irományokat nem jelentetett meg és a főszerkesztőt sem jelentette fel. A bíróság ebben a tekintetben a jogsértést megállapította, mert az alperesek nem bizonyították, hogy a felperes feljelentette volna a II. rendű alperest. Állítását a bíróság valótlannak és egyben sértő tartalmúnak találta, mert úgy tüntette fel a valós helyzetet, mintha a felperes minden alapot nélkülöző, valótlan feljelentéseket tett volna. A kereseti kérelemnek a felperesi irományok minősítésére vonatkozó részében a bíróság ugyanakkor a kereseti kérelmet elutasította, mert ez álláspontja szerint véleménynek minősül.

I/20. „A szövetség gazdálkodása" (Vakok Világa 2009. június)

A felperes kifogásolta a II. rendű alperes által írt cikk azon megállapítását, hogy ő feljelentette volna a Fővárosi Főügyészségnél a szövetséget, valamint megpróbálta összeugrasztani az MVGYOSZ-t, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Fogyatékosságügyi és Rehabilitációs Főosztályának helyettes vezetőjével is. Felperes előadta, hogy nem jelentette fel a szövetséget. Felperes előadta azt is, hogy nem ugrasztott össze senkit másokkal. Micserics József súlyos állításait szembesítette a minisztérium munkatársával. Az alperesek részéről előadták, hogy felperes igenis megtévesztő magatartást gyakorolt, ellentétek próbált szítani, amely magyarázkodáshoz vezetett, ráadásul a minisztériumban a Vakok Világa című lap munkatársának adta ki magát.

A bíróság ezt a kereseti kérelmet részben találta alaposnak. A bíróság szerint ebben az esetben is valótlan volt annak állítása, hogy a felperes feljelentette volna a szövetséget a Fővárosi Főügyészségnél, büntető eljárás kezdeményezésére ugyanis egyáltalán nem került sor. Az „összeugrasztás" vonatkozásában ugyanakkor a bíróság véleménynek tekintette a leírtakat, tekintettel Micserics Józsefnek a 13. számú jegyzőkönyvben tett tanúvallomására, amelyből kitűnik, hogy a felperes magatartása egyes értékelések szerint ellentétek szítására volt alkalmas az elnökség, illetve a minisztérium munkatársa között. A bíróság szerint tehát a leírtak ezt a helyzetet értékelték csupán, így jogsértés megállapításának nincs helye.

II. Jog_következmények:

A bíróság a korábbiak szerint az általa indokoltnak talált esetekben a jogsértést a Ptk. 84.§. (1) bekezdés a/ pontja alapján megállapította. A felperes elégtétel adására is igényt tartott a Ptk. 84.§. (1) bekezdés c/ pontja alapján. Az elégtétel adása az ún. objektív jogkövetkezmények körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a bíróság a jogsértést megállapítja, arra irányuló kereseti kérelem esetében rendelkeznie kell az elégtétel adásának valamely formájával is. A bíróság ugyanakkor a konkrét forma tekintetében nincs szorosan kötve a felperes által igényeltekhez, ahhoz képest más megoldást is választhat. Jelen esetben a bíróság az összes körülmény mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az elégtétel adásának azon formáját rendeli el, hogy az I-II. rendű alperesek a megállapított jogsértésekért az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek. A felperes ugyanakkor nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy a magánlevél tartalmát utóbb nyilvánosságra hozza.

A felperes további jogkövetkezményként nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. (Ptk. 84.§. (1) bekezdés, 339.§. (1) bekezdése, illetve 355.§. (4) bekezdése), amelynek mértékét 250.000.-Ft-bani kérte meghatározni. A felperes előadta, hogy a sértő közlemények sorozata alkalmas volt arra, hogy személyét az adott közösségen belül lejárassa. Az alperesek ezzel szemben előadták, hogy saját felróható magatartására a felperes előnyök szerzése végett egyáltalán nem hivatkozhat. Az Alkotmánybíróság 34/1992.(VI.1.) AB számú határozatának indokolása értelmében a személyiségi jogi jogsértés megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését. A mérték meghatározása pedig kizárólag a bírói mérlegelés körébe tartozik. A határozat nyomán kialakult bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a nem vagyoni kártérítés jogintézménye nem választható el a kártérítés általános szabályaitól. Ez azt jelenti, hogy a személyiségi jogi jogsértés megállapítása nem vagyoni kártérítés megítélésének csak az egyik szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele. Ahhoz szükség van arra is, hogy a megállapított személyiségi jogi jogsértéssel okozati összefüggésben a jogosultnál olyan kár, hátrány keletkezzék, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Az összegszerűség megállapításánál a bíróságnak figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, különös tekintettel a jogsértés tárgyi súlyára, a tényleges következményekre és az összegszerűség tekintetében kialakult bírói gyakorlatra. Az újabb bírói gyakorlat abban is következetes, hogy a Pp 163.§. (3) bekezdése alapján a hátrányok köztudomású tényként is értékelhetőek.

A jogsértések tárgyi súlyát a bíróság nem találta jelentéktelennek, de nem is találta érdemben kiemelkedőnek. A bíróságnak ebben a körben figyelembe kellett venni, hogy hosszú évek óta zajló kölcsönös vádaskodásokkal tarkított folyamatról van szó. Amint azt a bíróság már korábban kifejtette, a felperesnek amikor éles, gyakran személyeskedő kritikát fogalmaz meg az alperesekről, akkor magának is számolnia kell azzal, hogy a válasz hasonló stílusban is érkezhet. A bíróság az összegszerűség megállapításánál figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a jogalap tekintetében a felperes csak részlegesen, mintegy 30-40 %-ban lett pernyertes. Az igényelt összeg pedig valamennyi jogsértés kapcsán került kidolgozásra a felperes részéről.

A bíróság mindezekre figyelemmel a nem vagyoni kártérítés mértékét 100.000.-Ft-ban állapította meg, ezt meghaladóan a felperes kereseti igényét elutasította.

A felperes összességében részlegesen lett pernyertes, ezért a bíróság a Pp 81.§. (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a peres felek a perrel felmerült költségeiket a Pp 81.§. (1) bekezdése alapján maguk viselik.

A felperes az összeg után késedelmi kamatot nem igényelt, ezért erről a bíróságnak rendelkeznie nem kellett.

Az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről (21.000.-Ft) a bíróság a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. §. (2) bekezdése és 14.§-a alapján határozott.

Az I-II. rendű alpereseket azonos mértékben kötelezte az illeték 25 -25 %-ának megfizetésére, a felperest terhelő 50 %-os illetékrészt pedig a felperes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Budapest, 2010. szeptember 16.

dr. Pataki Árpád s.k. tanácselnök

A kiadmány hiteléült‘

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Az MVGYOSZ-ről cenzúra nélkül!

11-11-11

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit